 |
Ha szeretnél még többet tudni a parlagfűről
|
|
 |
A
parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) kétszikű,
20-140 cm magas, terebélyes, ágas egyéves gyom.
Központi egyenes, tompa négy élű szárral rendelkezik,
amelynek sűrű oldalhajtásai vannak. A talajhoz
közeli néhány cm-es részen 2-3 elágazása is lehetséges.
Magassága változatos, a kifejlett növény zárt
és magas növénykultúrában, kukorica- vagy napraforgótáblákban
a 150 cm magasságot is elérheti. Levelei 1 vagy
2-szeresen szárnyasan szeldeltek, kétoldalt sűrűn
szőrözöttek. A szőrök a levél fonákján hosszabbak.
A levél színe sötétzöld, fonákja szürkészöld.
A sárga színű 4-5 mm-es porzós fészkek, a legfelső
hajtások végén, rövid kocsányon ülnek. A fészkek
10-15 virágot tartalmaznak. Virágpora súlyos allergiát
okoz. A termős virágok a porzósok alatti legközelebbi
levél hónaljában találhatóak. Termése 2-4 mm hosszú,
szürke, szív alakú. Egy fogazott burok takarja
a termő részt, amely az érés után a terméssel
együtt lehullik. A virágok aránya a növényzet
sűrűsége szerint változik. Ritka állományban inkább
a termős, sűrű állományban a porzós virágok dominálnak.
Igénytelen. Nagy növekedési, szaporodási erélye
révén könnyen felülkerekedik más növényeken. |
 |
|
Előfordulása
Az enyhén savanyú, homokos vályogot kedveli,
de más területen is megél. Leggyakrabban
utak és vasúti sínek mentén, parlagon
hagyott területeken, nem megfelelően gyomirtott,
és bolygatott földeken fordul elő. A meleg
éghajlatot, a fényt, és a nyári csapadékot
kedveli. A sűrű növényzetet, fákat nem
kedveli. A tengerszinttől a 400 méteres
magasságig fordul elő.
Fejlődése
A növény magról kel ki, egynyári növény.
Ősszel a magok beérése után elpusztul.
A friss termés nem kel ki a tél beköszönte
előtt. A nyugalmi periódusa január végéig
tart, amikortól már csírázásra kész termés,
csak a felmelegedésre vár. A talaj felső
3 cm-es rétegében nyugvó magok indulnak
csírázásnak. A mélyebben fekvő magok évtizedekig
nyugalomban maradnak. Ha a talajt megbolygatják,
a felszín alá került magok csírázásnak
indulnak. Magyarországon március végén
kezd kelni, és áprilisban tömegesen csírázik.
A talaj 10-20 °C-os hőmérséklete és a
napfény kedvez a csírázásának. Nyáron
intenzív növekedésnek indul. Porzós virágai
július elején-közepén megjelennek, a termős
virágok egy-másfél héttel később. A virágok
beporzását a szél végzi, a virágpor akár
100 km távolságra is el tud jutni. A virágpor
szóródásának legnagyobb tömege július
végén és augusztus hónapban történik meg,
ezután kisebb mennyiségben egészen a fagyok
beálltáig tart. A virágpor tömegesen termelődik,
a szél útján terjed. A termés érése október
közepe táján kezdődik. Egy közepes növény
több ezer, vagy akár több tízezer magot
érlel, de 60 ezer magot is termelhet egyetlen
tövön. A mag rendkívül ellenálló, akár
harminc évig is csíraképes marad. |
|
 |
Terjedése
Észak-Amerikából származó gyomnövény, Európában
nem őshonos. Az Ambrosia artemisiifolia 1878-ban
tűnt fel először Svájcban. Az I. világháború
környékén kezdett elterjedni Európában. Magyarország
területén az 1920-as években Somogy déli részén
tűnt fel először. Később az áruszállítási útvonalak
mentén szétterjedt a déli megyékben, majd az
ország északi része felé terjedt. Terjedése
kezdetben lassú volt, a növénynek alkalmazkodnia
kellett az európai éghajlathoz. Amikor az éghajlathoz
hozzászokott a növény, robbanásszerűen terjedésnek
indult. A parlagfű a hetvenes évekig nem okozott
jelentős mértékben allergiát. Az az óta eltelt
évtizedekben a koncentrációja nagymértékben
megnövekedett. Európában jelentős mértékben
elszaporodott, és komoly népegészségügyi problémát
okoz. Magyarországon a létező 350 gyomnövény
között a legelterjedtebb gyomnövénnyé vált.
Utak, lakótelepek, nagyberuházások építésekor
a talajrendezési munkák során a termőtalaj eltűnik,
a felszínre kerülő nyers talajon évekig a parlagfű
egyeduralkodó. Uralkodása idején hatalmas mennyiségű
magot termel. Ez a milliós magmennyiség a következő
30-40 évre megteremti a faj fenntartásának a
lehetőségét.
Terjedését segítő tulajdonságok:
-
Gyomnövény
alkalmazkodóképességének megváltozása
-
Gyomirtó
szerekkel szembeni ellenálló képesség kialakulása
-
Hidegtűrő
képesség növekedése
-
Jó
versenyképesség
-
Jó
szárazságtűrés
-
Talajjal
szembeni igénytelenség
-
Természetes
ellenség hiánya
Emberi tényezők:
-
Gondozatlan,
elvadult területek gyarapodása
-
Gyomirtás
elmaradása
-
Gyomirtási
szakismeret hiánya
-
Nem
minősített, gyomokkal fertőzött, vetőmag
-
Mezőgazdasági
szerszámokkal, szállító eszközökkel a magok
széthordása
-
Tarlókezelés
elmaradása
|
 |
|
Parlagfű
allergia
A parlagfű pollen két fő allergénje az
Amb a I és Amb a II. Több kis és közepes
méretű fehérje allergént (Amb a III, IV,
V, VI, VII és cystatin) tartalmaz. A légutakba
kerülve a nyálkahártyát ingerli, szemgyulladást
okoz. A parlagfű pollenre allergiás népesség
évről évre nő, a kilencvenes évek végére
azonban már megközelítette a 30%-ot.
Küzdelem a parlagfű
ellen
A terjedés hatékony megakadályozásához
fontos a parlagfű felismerése. A parlagfüvet
gyakorta összetévesztik a fekete vagy
fehér ürömmel. A parlagfű jelenleg a küzdelmek
ellenére, szinte akadálytalanul terjed.
A talajban évtizedekig csíraképes mag,
nagy számban képes várakozni a csírázásra,
ami nagyon megnehezíti a hatásos védekezést.
Ez az oka annak, hogy ahol az irtás befejeződik,
a parlagfű hamarosan ismét elfoglalja
a megtisztított területet. A parlagfű
okozta problémák ellen a szervezett fellépés
szükséges. Magyarországon elsősorban parlagfű
irtó kampányokkal és széles körű társadalmi
felvilágosítással próbálnak a parlagfű
ellen küzdeni. Egyetlen olyan allergiát
okozó növény Magyarországon, melynek irtásának
elmulasztását komoly pénzbüntetéssel szankcionálja
a magyar állam. |
|
 |
Megelőzés
A parlagfű a jól beállt gyepekbe nem hatol be.
Fontos lenne a régi legelők, kaszálók fenntartása,
a beszántásuk kerülése. Erdőkbe sem hatol be,
ezért hosszú távon jó megelőzés a parlagterületek
erdősítése. Ha a parlagfüves területet magára
hagyják, az őshonos növények ismét elfoglalják
a helyüket, és kb. 3-4 év alatt "kipusztítják",
ezért is fontos lehet a legelők, kaszálók megtartása
és fejlesztése azokon a területeken, ahol már
nem érdemes haszonnövényeket termeszteni.
Irtási módszerek
A parlagfű irtását folyamatosan kell végezni.
A növényt a virágzása előtt kell elpusztítani,
hogy ne szórhasson virágport, és ne érlelhessen
termést.
Gyomlálás:
A parlagfű irtását ne bízzuk gyerekekre, mert
az erős pollenkoncentráció a levegőben kiválthatja
a lappangó allergiát. Kerülni kell a növény
közvetlen érintését, mert az is allergiás reakciót
válthat ki. A kézi irtást kesztyűben kell végezni.
Kaszálás: A környezetet és a költségeket
is leginkább kímélő eljárás. A fiatal növényeket
tömeges megjelenésük után, minél előbb tanácsos
kaszálni. A talajszinten a gyökérnyaki résznél
kell a növény szárát elvágni. Ez a legbiztosabb
módszer, mivel a növények nem tudnak újrahajtani.
Ha ezzel elkéstünk, az egyszeri kaszálás már
nem eredményezi a parlagfű kiirtását, mert a
növény az alacsonyan elhelyezkedő oldalrügyeiből
3-4 oldalhajtást nevel, és pár hét múlva újra
virágba borul. Általában három kaszálás biztosít
megfelelő eredményt. Ha a háromszori kaszálás
nem valósítható meg, úgy az egyszeri kaszálás
a virágzást közvetlenül megelőző időszakban
a leghatékonyabb.
Vegyszeres gyomirtás: A parlagfű terjedése
gyomirtó szerek használata nélkül nem állítható
meg. Azonban vegyszeres kezeléseket csak olyan
helyen szabad alkalmazni, ahol ez embereket
és főként gyermekeket semmilyen módon nem veszélyeztet.
Az irtás a korai növekedési fázisban a hatleveles
állapotáig hatásos.
Életlehetőségeinek csökkentése:
Mivel a parlagfű zárt növénytakaró mellett nem
fejlődik, kiszorítható jól fejlődő növényzet
telepítésével, és fűmagvetéssel, gyep telepítésével.
A dús vegetáció mellett a parlagfű ki fog szorulni.
|
A
témához kapcsolódó további cikkeink:
|
|
|
 |
|