A tuják gyakori közkedvelt sövénynövények, megnyugtató zöld színükkel természetesnek tűnő elszeparálódást biztosítanak egymástól a telektulajdonos szomszédoknak.

Téves elképzelés, hogy igénytelenek, és minden talajt szeretnek, bírják a szárazságot, (bár van köztük kifejezetten szárazságtűrő fajta is), illetve az agyonöntözést.
A tuják meghálálják a megfelelő tápanyag utánpótlást, jó szerkezetű talajt, öntözést. Sekély gyökérzetük miatt különösen érzékenyek a szárazságra, túlöntözésre, tápanyag hiányra.
A kedvezőtlen viszonyokat egy darabig tolerálják, lassan, fokozatosan alakulnak ki a csúf száradást, kopaszodást, ritkulást okozó tünetek majd hirtelen látványosan száradnak, pusztulnak. A legyengült növények fogékonyabbak különböző betegségekre.

A tujákat több kórokozó és kártevő is veszélyezteti, felismerésük nem minden esetben könnyű, mert, kártételeik felületes szemmel vizsgálva hasonló külső jegyeket mutatnak a betegségekkel, vagy természetes leromlási jelenségekkel. Nagy figyelmet igényel ezért a kártevők, kórokozók és az élettani tényezők elkülönítése, ennek függvényében a bajok orvoslása. Az élettani tényezők által okozott leromlások egy része felismerés után viszonylag könnyen korrigálható, de néhány élettani okra visszavezethető betegség azonban szakszerű és folyamatos kezelést igényel.

Ezek a kórokozók és károsítók a számukra ideális időjárási körülmények között felszaporodhatnak és részleges, elhanyagoltan pedig teljes pusztulást okozhatnak.
Tüneteik gyakran hasonlítanak az élettani betegségek szimptómáihoz. A védekezés ellenük elsősorban vegyszeres, fungicides, inszekticides. A jól karbantartott, megfelelő talajú, megfelelően táplált állomány kevésbé fogékony a betegségekre.